FOGSZABÁLYOZÁS

   

  

   FOGSZABÁLYOZÁS   ORTHODONTIA   KIEFERORTHOPEDIA

A név eredete
Az amerikai irodalom a fogszabályozást orthodonticsnak nevezi, a görög orthos (egyenes) és odontos (fog) szavak összekapcsolása révén. Ez a kifejezés - melyet mi is használunk - a századforduló fogszabályzásának mechanikus felfogását tükrözi, melynek lényege olyan készülék létrehozása, mellyel a fogak elforgatása, visszagörbítése volt a cél. A biológiához közelebb álló század eleji európai fogszabályozás inkább a fogproblémák összességét tanulmányozta, nevezetesen az állcsontok, az arckoponya viszonyát a nem jó irányban nőtt fogakhoz. Ezért itt, Európában a fogszabályozás máig is állcsont-orthopedia néven (orthopediae dentofaciale, dental orthopedics, Gebissund Kieferorthopädie) ismeretes. Ezek az elnevezések mai értelmezésükben már nem mutatnak éles elkülönülést, inkább az eredeti irányzatok összeötvöződését és együttes továbbfejlődését.
A magyar szóhasználatban fogszabályozáson a helyzeti és alaki rendellenességeinek diagnosztizálását, gyógyítását és megelőzését értjük.


A kezelés célja
Miután a rendellenességek a fejlődés folyamatában alakulnak ki, a fogszabályozás az arc, az állcsontok és fogak fejlődésének ismeretét kívánja meg.
A fogszabályzó kezelés célja a fogazat normális fejlődésének biztosítása, az akadályozó tényezők elhárítása révén. Ezáltal visszaállítható az eredeti rágófunkció és az ideális forma, az esztétikus mosoly.
Ezt a célt a fogszabályozási klinikum különböző kezelési módszerek révén igyekszik megvalósítani:
1. Fogszabályzó készülékek alkalmazásával
2. Sebészeti beavatkozás és fogszabályozó készülék együttes alkalmazásával
3. Izomgyakorlatok révén
4. A rendellenességek kialakulását megelőző vagy csökkentő módszerek alkalmazásával


A fogszabályzó készülékekről
A fogszabályzó készülékek alkalmazása a klasszikus orthodontia. A készülékek szerkezetüket, anyagukat és hatásmechanizmusukat tekintve rendkívül sokfélék. Nagyon leegyszerűsítve két nagy csoportba oszthatók:
kivehető (nem állandóan hordott) és rögzített (fix "beragasztott", állandóan viselt) készülékekre.
A sebészeti beavatkozások és készülékek együttes alkalmazása azt jelenti, hogy vagy a sebészeti beavatkozással teremtjük meg a fogszabályzó kezelés feltételeit (pl. bizonyos fogak eltávolítása) vagy a műtét a fogszabályozó kezelést támogatja.
Izomgyakorlatok az arc, a száj körüli és rágóizmok pontos rendszer szerinti, sokszor évekig tartó tornáztatását jelentik. Ezek a tornák kiterjedhetnek a nyakra, a vállívre és a karokra is a rendellenesség jellegétől függően. Az egyes módszerekben az izomgyakorlatok mellett készülékeket is viselnek a páciensek, vagy fordítva, a készülékes kezelés eredményességét javítják az előírt izomgyakorlatokkal.
Az izomtorna - szaknyelven myotherapia - önálló formában nálunk nem terjedt el, készülékes kezelés támogatására azonban gyakran ajánlják.
A megelőző fogszabályozás - preventív orthodontia - igen sok féle módszert ölel fel a rendellenességek korai felismerésétől és kezelésétől a harapási anomáliákat okozó rossz szokások kiiktatásáig. Természetesen elsősorban azonban a tejfogazati és a korai vegyesfogazati időszakban alkalmazott fogszabályozó kezelést jelenti.


A fogszabályozás jelentősége
A fogszabályozás jelentőségét és létjogosultságát elsősorban az esztétikai igény adja. A rendellenes fogazat csúnya, elcsúfítja a legszebb arcot is. Az igény tehát a páciensek részéről döntő többségében esztétikai: szabályos, szemnek tetsző, szép fogsort szeretnének. Azonban az orvosi szempont is legalább ilyen jelentős, hiszen a fogazat szabálytalanságai patológiás elváltozásokat is okoznak, például fedőharapás esetén az alsó metszőfogak korai fogágybetegsége és esetleges elvesztése.
A fogszabályozás jelentőségét támasztja alá a rendellenességek előfordulási aránya is. A nemzetközi statisztikai adatok erre nézve igen nagy szórást mutatnak: az 5-18 éves korosztályban 15-80% között van az abszolút előfordulási arány. A nagy szórás abból adódik, hogy milyen súlyossági fokú anomáliát tekintünk kórosnak.
Hazai statisztikák szerint 16,8%-ban találtak olyan problémákat az említett korosztályban, amelyek feltétlenül fogszabályozási kezelésre szorulnak. Ez igen nagy előfordulási arány, hiszen több mint 300 000 gyermek fogszabályozási kezelési szükségletét jelenti.


Összefüggés más fogbetegségekkel
Tudnunk kell, hogy a fogazati rendellenességek - melyek kiválthatják a fogszabályzó szükségességét - ok-okozati kapcsolatban vannak a fogazat más megbetegedéseivel; fogszuvasodással és a fogágybetegségekkel.
A fogszuvasodással a kapcsolat kétoldalú. A torlódott fogak könnyebben szuvasodnak, mert nagyobb a lehetőség a szennyeződés megtapadására, az öntisztulás hatásfoka rosszabb, és a fogtisztítással sem tudunk tökéletes hatásfokot elérni. Egy amerikai statisztika szerint a rendellenes fogazatú gyerekek között 40-50%-kal nagyobb a fogszuvasodás előfordulása, mint normálisan nőtt fogak esetében.
Más oldalról: a szuvasodás miatt korán eltávolított tejfogak között beszűkül a hely, fogív-rövidülés, a harapás süllyedése jön létre.
Meg kell jegyezni, hogy a rágás jelentősége igen nagy: a normális fogazati fejlődés feltétele a jó funkció, ami az öntisztulás révén kevesebb szuvasodás létrejöttéhez vezet, és a rágás fejlődést indukáló hatása révén a fogazati rendellenességek kialakulásának is csökken a lehetősége.

http://sulinet.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat